Mi jelenti most a legnagyobb kihívást a kékgalléros foglalkoztatásban?
A legnagyobb kihívást a megtartás jelenti. Cégünk azon kevés autóipari vállalatok közé tartozik, ahol jelenleg csak magyar munkaerővel dolgozunk kékgalléros munkakörökben. A gazdasági nehézségek, mint a kiemelkedően magas infláció, a reálbérek csökkenése, mind erősítette azt a tendenciát, hogy a munkatársak néhány ezer forintért elmennek másik munkahelyre. S bár többen visszatérnek pár hónap elteltével, mert a munkakörülmények, munkavégzési feltételek is nagyon fontosak, de az elmúlt 1,5 évben, ez érezhetően megemelte a fluktuációt. Továbbá azt is tapasztaljuk, miután év elejétől 20%-os létszámbővítésre volt szükségünk operátori munkakörben, hogy az újonnan érkező kollégák munkamorálja több esetben alacsonyabb a régi dolgozóknál. Mentori, tréneri programokkal segítjük a beillesztésüket, mégis nagyobb arányban fordul elő, hogy kérdés nélkül nem jelenik meg a munkavégzésre, vagy kijelentik, hogy nem szeretnének 3 műszakban dolgozni. Hosszabb időt vesz igénybe a betanításuk, nagyobb figyelmet, törődést igényelnek, amire nekünk, a megtartásuk érdekében reagálnunk kellett és kell.
Milyen változásokat látsz a toborzásban és a munkaerőpiaci tendenciákban?
Bár tapasztalok a környezetünkben lévő cégek némelyiknél elbocsátásokat, az általános munkaerőhiány, az alacsony munkanélküliségi ráta továbbra is kiélezetté teszi a versenyt a kékgalléros munkaerőért. Fontosabb lett a munkáltató rugalmassága a toborzásban, nyitottság a tapasztalattal, szaktudással nem rendelkezők belső fejlesztésére, átképzésekre, hogy rendelkezzen a szükséges szakképzettséggel egy-egy munkavállaló, vagy egyáltalán be legyen töltve egy szakképzettséget igénylő munkakör. Továbbá az atipikus foglalkoztatási formák olyan területekre is betörnek, ahol korábban erre nem volt kellő nyitottság.
Mit vársz az infláció hatásától? Mennyire befolyásolja az infláció a bérversenyt?
Ha valóban a prognosztizált módon visszaesik az infláció év végére, vagy 2024-re, akkor a bérverseny enyhülését várom. Az elmúlt évben mivel Magyarországon EU szinten is az egyik legmagasabb inflációval éltük napjainkat, a reálbérek jelentősen csökkentek. A munkatársak megtartásáért óriási bérverseny alakult ki a cégek között. Voltak a régiónkban is vállalatok, ahol 2022-ben 2 körös béremelés volt, találkoztunk egyszeri, vagy több havi juttatásként adott rezsi támogatásokkal is. A legtöbb cég erőn felül próbált teljesíteni, bár a munkatársi elvárásokat így sem sikerült minden esetben elérni. Nyilván ebben a nehéz gazdasági környezetben a munkavállalók, miután a kézhez kapott fizetésük kevesebbet ért, mint egy évvel korábban, keresni kezdték a lehetőségeket a magasabb fizetésekért. Idén sem sokat enyhült a helyzet.
Termelő területen mennyire van fókuszban a munkavállalói egészségmegőrzés? Milyen lehetőségek, megoldások vannak, mennyire a HR vagy a munkavédelem dolga?
Cégünknél a munkavédelem a HR-hez tartozik, így nem kérdés, hogy a HR dolga is. Úgy gondolom azonban, hogy ez nem csak a HR feladata, hanem minden vezetőé. Közös érdek, hogy a munkavállalók egészsége, biztonsága elsődleges helyen legyen, a gépek, eszközök, felszerelések felülvizsgálata rendszeresen megtörténjen. Keresni kell a lehetőségeket, hogy tudunk olyan fejlesztéseket végrehajtani, ami egyszerűbbé és biztonságosabbá teszi a munkavégzést. Ezen felül fontosnak tartjuk, hogy lehetőséget teremtsünk munkatársaink számára rendszeresen ingyenes szűrővizsgálatokon részt venni, valamint havonta megtartandó egészségnapunk alkalmával valami aprósággal tenni munkatársaink egészségének megőrzéséért.
Milyen kihívásokat és lehetőségeket látsz az automatizáció térnyerésével kapcsolatban?
Én személy szerint szeretem az automatizációt és rengeteg lehetőséget látok benne, ha jól használjuk. Ennek segítségével sokkal gyorsabb, pontosabb adminisztrációs munkát lehet végezni. olyan feladatokat tudunk letenni, melyek időrablók. Kevés igazi értéket ad az elvégzésük, annál fontosabb a kész produktum, például, mint egy beléptető rendszer használata mellett az automatikus riportok generálása. Azonnal látunk túlóra, hiányzás, stb. adatokat, amikért korábban órákat kellett valakinek Excel táblákban molyolni. Ezeket a felszabadult órákat az elemzésekre, értékes és eredményre vezető akciók meghatározására és persze a végrehajtásra kell fordítani. Fókusz az adminisztrációról végre átkerülhetténylegesen a munkatársakra, a beillesztésükre, fejlesztésükre, megtartásukra.
Hogyan ítéled meg, lehet-e harmadik országbeliek nélkül toborozni és létszámot növelni ma Magyarországon kékgalléros területen?
Jelenleg mi vagyunk a bizonyíték, hogy lehet, de hosszú távon már nem biztos, hogy ezt mondanám. Az év első felében 20%-kal kellett növelnünk az operátori létszámunkat, ami óriási erőfeszítést igényelt egyrészt a kollégáimtól, akik betoborozták, beléptették az új munkatársakat, másrészt a termelési terület munkavállalóitól, hogy segítsék a betanulásukat, befogadják őket. Sikerült végül elérni a célt magyar munkavállalókkal, bár közben már eljátszottunk a gondolattal, hogy külföldiek foglalkoztatása nélkül nem biztos, hogy sikerül. Mivel célunk a további bővülés, a jövőben is elsősorban magyar munkavállalók foglalkoztatására törekszünk, de nem zárkózunk el annak a lehetőségétől, hogy harmadik országból toborozzunk.
Mi volt az eddigi legnagyobb szakmai kihívás számodra?
Szerencsére a HR több területén számos kihívással kellett szembenéznem az elmúlt közel 20 évben, melyekre mindig szívesen gondolok vissza. Voltak szomorú és igazán nehéz pillanatok is, de a tanulási utam részét képezte minden egyes a célok eléréséért tett erőfeszítésem. Kihívás volt még a kezdetekben például egy teljes szervezeti változás, átszervezés lebonyolítása, adott esetben a saját HR-es csapatomat is érintve, hisz érzelmileg kötődtem az embereimhez, munkatársainkhoz, kiváló kollégákhoz. Szép kihívás volt a roma integrációs project, amit a Bagázs Egyesülettel vezettem, vagy a Down Alapítvánnyal egy másik nagyszerű együttműködés, ahol 10 fő középsúlyosan értelmi fogyatékos új munkatársat illesztettünk be a szervezet életébe. Toborzási területen is volt kihívás bőven, egy-egy nagyobb létszám beléptetése, főleg nehezebb, szakképzettséget igénylő pozíciókba, megmozgatja az embert és rákényszeríti új lehetőségek, új ismeretek felkutatására, a tanulásra. Ezért szeretem a kihívásokat. Hiszem, hogy a magunk, vagy munkatársaink fejlődése pedig abszolút a vállalat fejlődését eredményezik.
Mivel motiválod magadat és a csapatodat?
Engem egyrészt a siker elérése motivál, másrészt a csapatom. A közös munka, a közös cél, az együtt gondolkodás, a pörgés. Ezzel próbálom a csapatomat is motiválni. Bevonni őket a feladatokba, hogy mindenki részese legyen a közös munkának, majd a közös sikernek. Ha nem jön a siker, akkor pedig közösen tanulunk belőle, hogy mit tehetnénk legközelebb másképp. Bízom az embereimben, tudásukban, tapasztalatukban. Szeretek teret adni az ötleteiknek, még akkor is, ha adott esetben valamit első látásra én másképp csinálnék, képes vagyok féken tartani magam, hisz együtt, a különbözőségeinknek köszönhetően színesebbek és eredményesebbek lehetünk.
Köszönjük a válaszokat Rózsás Hajnalkának, a Bourns Kft HR Menedzserének!
