A vállalat iparágában az automatizáció és a robotok megjelenése milyen hatással van a munkaerőigényekre? Teljeskörű megoldást jelenthet-e vagy inkább csak egyes folyamatok esetében jelent könnyebbséget?
A digitalizáció, és azon belül a robotizáció ma már látható módon rendezi át a feladatokat, a feladatköröket és a szakmákat. Még csak a folyamatot látjuk, a végeredményt nem. Azt hiszem, kár jóslatokba bocsátkozni annak tekintetében, hogy mi lesz 2-3-5 év múlva. Egy dolgot tehetünk, amit biztosan meg is kell tennünk: felkészülni erre a változásra és a lehető legrugalmasabban kezelni azt. Sőt, konkrétan a részeseivé kell válnunk ennek a változási folyamatnak. Nagyon nagy előnyre fognak szert tenni azok, akik aktív részesei akarnak lenni ennek a folyamatnak, és nem elszenvedői.
Az emelkedő költségek, inflációs nyomás és bérnyomás alatt milyen eszköztára marad a HR-nek a dolgozók megtartására?
Nem a HR tartja meg a munkavállalókat, hanem maga a vállalat, az a kultúra, amelyben működik az adott szervezet. A személyre szabott szolgáltatások terén biztosan van fejlődési lehetőség, illetve a munkavállalók valós igényeinek a megértésében, és azok kiszolgálásában. Ha a HR terület képes mindig egy lépéssel előrébb járni és proaktívan működni, az nagymértékben fogja segíteni a motivált légkört.
Szerinted ma miben kell fejlődnie egy HR-esnek a termelési környezetben?
Azon képességben, hogy valódi párbeszéd alakulhasson ki munkavállaló és munkáltató között, ahol van helye, tere és ideje a valódi véleménynyilvánításnak, az interakciónak. A jelenlegi BANI környezetben és a demokratizálódó szervezetekben erős identitásra, transzparenciára és egymás tiszteletére van szükség – sokkal inkább, mint korábban.
Mivel motiválja a csapatát és önmagát?
Ha minél inkább képesek vagyunk bővíteni a saját tudásunkat, azt megosztani másokkal, majd szintetizálni – ez nemcsak minket, de a környezetünket is biztosan képes motiválni.
Köszönjük a válaszokat Pajor Mariann-nak , az EGIS Vállalati kultúra és HR fejlesztési főosztály vezetőjének!
