Termelő területen mennyire van fókuszban a munkavállalói egészségmegőrzés? Milyen lehetőségek, megoldások vannak?
Munkavállalói oldalról: Az egészséges és biztonságos munkahelyi környezet kialakításának alapkövetelménye évről-évre egyre fontosabb lesz a munkavállalók számára, vagyis teljes joggal várják el az egyre fiatalabb munkavállalók a minél jobb munkakörülményeket. Véleményem szerint tudomásul kell venni, hogy az egészségmegőrzés nem tudható le alkalmankénti sportnapokkal vagy heti egy gyümölcsnappal: az alapok biztosításával kell kezdeni, ez pedig a biztonságos munkakörnyezet kialakítása lehetőleg tervezési, szervezési módszerekkel, legutolsó védővonalként megfelelő egyéni védőeszközökkel.
Munkáltatói oldalról: fejlődni mindig lehet, még a legjobb munkahelyeken is. A termelésben dolgozók körében tekintsünk erre lehetőségként: fluktuáció mindig lesz, azonban annak mértékét nagyban befolyásolhatja, ha érzik a dolgozók, hogy valóban fontos munkavállalók számunkra és ezt képesek vagyunk konkrét eszközökkel is kifejezni. Ez lehet egy jól megvilágított, megfelelő hőmérsékletű munkahely, egy profi védőcipő, vagy akár egy kényelmes munkaruha is. A munkavédelmi előírások betartatása mindenhol kritikus pont, és szinte mindig konfliktust szül. Ne hagyjuk ezt elsikkadni, hiszen ez a munkásaink alapvető érdeke. Véleményem szerint itt technológiai forradalom előtt állunk, a jövőben a mesterséges intelligencia által megvalósított képelemzés átveszi ezt a feladatot.
Milyen kihívásokat és lehetőségeket látsz az automatizáció térnyerésével kapcsolatban?
Az automatizációval kapcsolatban szinte mindenkinek a munkahelyek megszűnése ugrik be elsőként. Ez részben igaz is, csakhogy ne felejtsük el, hogy ez a folyamat a XVIII. században kezdődött és azóta is tart, mégpedig olyan következményekkel, hogy az akkori pár tíz szakma, mesterség helyett a XX. század végére több ezer különböző munkakör jött létre, és ez a szám egyre növekszik. Vagyis meg lehet úgy is közelíteni a kérdést, hogy a meglévő folyamatok egy részét gépek veszik át, ezek jellemzően monoton, sokszor veszélyes, kis hozzáadott értékű tevékenységek. A megmaradt folyamatok szükségszerűen a bonyolultabbak, kevésbé kiszámíthatóak, hiszen itt továbbra is szükség van emberi beavatkozásra, azaz itt lehetőség van nagyobb hozzáadott értéket termelni úgymond értelmes munkával. Persze vannak és lesznek is kivételek, de azt nehéz megindokolni a mai technológiai fejlettség és bérszínvonal mellett, hogy pl. miért kell Nyugat-Európa útjain munkavállalók ezreinek egy kamion fülkéjében sofőrként ülni és az idő nagy részében csak felügyelni a gép tevékenységét, de említhetnék sokféle operátori munkakört is. A kihívás itt elsősorban az lehet, hogy tömegeket kell vagy kellene átképezni olyan tevékenységek végzésére, amelyek kevésbé monotonok és automatikusan végrehajthatóak. Nagy kérdés, hogy van-e egyáltalán hajlandóság bennük ennek ez új szerepnek a vállalására.
Hogyan lehet vonzóvá tenni a fiatalabb generációk számára a fizikai munkát?
A megfelelő kérdés inkább ez: Hogyan lehet vonzóvá tenni a fiatalabb generációk számára bármilyen munkát? Szerintem ez jelen körülmények között rendkívül nehéz. Kisgyerekkorban igenis meg lehet szerettetni a fizikai munkát nemtől függetlenül bárkivel, csodálatos élmény a szülőkkel együtt létrehozni valami kézzelfoghatót, amit aztán együtt használunk. Persze ehhez kipihent, szabadidővel rendelkező szülőkre volna szükség, sok családban ez már önmagában kihívás, a szülő vagy nincs jelen, vagy a munkája a gyermek szemszögéből egy szükséges rossz, ami rabolja a szabadidőt, rombolja a mentális és fizikai egészséget és hosszú távon a családi élet rovására is mehet, azaz a szülőktől azt a mintát látja a gyermek, hogy a munka szenvedés, áldozat. Mindemellett a mai eltorzult értékrendet tükröző virtuális világ azt sugallja, hogy az igazi érték a kevés munkával, könnyedén létrehozott luxusélet, és mindez csak karnyújtásnyira van bárkitől, csupán egy jó ötlet kell hozzá, meg némi szerencse. Egy 2019-es amerikai felmérés szerint az alfa és Z generáció tagjainak 86%-a influenszer szeretne lenni. Vajon hányan szeretnének lakatosok vagy burkolók lenni? Vagy operátorok? Vajon a fizikai munkások mekkora hányada szeretné, hogy a gyereke is azonos munkát végezzen, ha felnő? Véleményem szerint semmi sem fog változni, ha nem javítunk drasztikusan a jelen fizikai munkások munkakörülményein és megbecsültségén, tegyük fel, ez sikerül, ezt követően talán majd két-három generáció múlva vonzó lehet ez a fajta életpálya. Sokan – szerintem tévesen – felhozzák ellenpéldaként az építőiparban állítólag csillagászati összegeket kereső szakemberek legendáját, hiszen a „szomszédnál is csak kicserélt egy tetőablakot a szaki és 40 perc munkáért elkért százezret”. De ez egyrészt nem megbecsültség, hanem egyfajta méltatlankodás, másrészt sokan nem látják az ilyesfajta munkakörök árnyoldalát: a bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot, a statisztikailag is legveszélyesebb munkakörülményeket. Talán akkor járunk a legközelebb a válaszhoz, ha kijelentjük: a fizikai munka valójában sosem volt vonzó, a szocializmus munkáskultusza, vagy az „amerikai álom” nevű PR projektben idealizált gyári munkás/apa figura pár évtizedig egyfajta társadalmi kreditet teremtett a kékgalléros munkaköröknek, ezek azonban már saját korukban is hiteltelenek voltak, mára viszont végképp kifulladtak, mint koncepció. Gondoljunk bele: a baby boomerek mára nyugdíjas gyári munkás generációja sosem a munka jellegét emelgeti nosztalgikus pátosszal, hanem annak pozitív hatásait: a biztos megélhetést, a jó anyagi körülményeket, és hogy egy megbecsült csoport tagjának érezhették magukat.
Mindamellett nagyon úgy tűnik, hogy a nyugati kultúrában a munka presztízse jelenleg rendkívül alacsonyan van bizonyos életkori csoportokban, mindenekelőtt ennek okait kellene kutatásokkal feltárni, vagyis alapvető fontosságú lenne ezt a jelenséget megérteni, csak ezek után lehetséges bármilyen változást elérni. Szerintem itt többről van szó, mint a szokásos generációs konfliktusról, tömegek nem kívánják folytatni a mai fogalmak szerint körülírt felnőtt élet tevékenységeit: munkavállalás, családalapítás, eladósodás egy ingatlan érdekében, stb. Fontos azonban két dolgot ezzel kapcsolatban megemlíteni: az egyik az, hogy a világ fiatal lakosságának nagyobb része, mely nem a kulturális Nyugat közel sem így gondolkodik, a másik pedig, hogy nem biztos, hogy ez a fajta hozzáállás annyira rossz vagy káros lenne.
Köszönjük a a válaszokat Fodor Sándornak, a Hoffmann Hungary Quality Tools Kft. Egyéni védőeszköz specialistájának!
