Mi jelenti most a top 3 legnagyobb kihívást a kékgalléros foglalkoztatásban?
Munkaerőhiány és toborzás: az egyik legnagyobb kihívás továbbra is a megfelelő létszámú és minőségű munkavállalók betoborzása és megtartása. A munkaerőpiaci változások, a növekvő elvárások és bérigények megnehezítik a vállalkozások számára, hogy megtalálják a szükséges munkaerő állományt. Munkaerő megtartás: a munkavállalók toborzása és kiválasztása után nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy ők az adott cégnél ott is akarjanak maradni. Annak érdekében, hogy elkerüljük a túlzott lemorzsolódást és a magas fluktuációt, fel kell mérni a munkavállalók igényeit és olyan munkakörnyezet létrehozni, ahonnan még egy anyagilag jobb lehetőség esetében sem szeretnének azonnal váltani. Nyugdíjba vonuló munkavállalók pótlása: a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben nem áll rendelkezésre megfelelő létszámú és tudású munkavállaló, ezért a cégeknek a meglévő állomány képzésére kell koncentrálnia. Ezzel cégen belülről is megoldható lesz a megüresedett pozíciók betöltése, a külsős munkaerő pedig szintén a cégnél tudja elsajátítani a megfelelő szakképesítéseket, ezzel pedig körvonalazódhat számukra is egy karrierút.
Milyen változásokat látsz a toborzásban és a munkaerőpiaci tendenciákban?
Úgy gondolom, hogy egy nagyon érdekes munkaerőpiaci helyzetben vagyunk, hiszen elmondható, hogy egyidejűleg van munkaerőhiány és munkanélküliség, amely megnehezíti a munkavállalók toborzását. A vállalatok a magasan szakképzett munkaerőt keresik, akik szívesen dolgoznak 2 vagy 3 műszakos munkavégzésben. Ezzel szemben pedig már kékgalléros területen is nagyobb igény mutatkozik a munkavállalók felől a cégek rugalmasságára, egyre többen szeretnének részmunkaidőben, egyműszakos rendben vagy folyamatos munkavégzésben dolgozni. Ezek között az eltérő igények között pedig nekünk meg kell találnunk a közös pontot, amikor mindkét fél megkapja, amit szeretne.
Milyen kihívásokat és lehetőségeket látsz az automatizáció térnyerésével kapcsolatban?
Az utóbbi 1-2 évben viszonylag gyorsan változott a gazdasági és munkaerőpiaci helyzet, ez részben köszönhető az automatizáció térnyerésének is. Ez a technikai fejlődés egy új munkavállalói réteg felkészítését igényli. Az átképzéseknek és a folyamatos képzésnek még nagyobb szerepe lesz a jövőben, ezek segítségével a munkavállalók könnyebben tudnak alkalmazkodni a megváltozott folyamatokhoz.
Hogyan ítéled meg, lehet-e harmadik országbeliek nélkül toborozni és létszámot növelni ma Magyarországon kékgalléros területen?
Régió- és szektorfüggő, összességében úgy gondolom, hogy lehet, de abban az esetben lesz működőképes, ha az adott cég bizonyos területeken az átlagosnál jobb feltételeket tud nyújtani a munkavállalóknak.
Hogyan lehet vonzóvá tenni a fiatalabb generációk számára a fizikai munkát?
A fiatalok esetében a fizikai munkáknak továbbra is negatív a megítélése. Úgy gondolom, hogy a vállalatoknak és oktatási intézményeknek együttműködve kellene kiépíteniük egy olyan rendszert, amelyben bemutatják a fizikai munkákban rejlő karrierlehetőségeket is. A Prohuman cégcsoporton belül többek között ezen is dolgozunk, igyekszünk előadások keretén belül népszerűsíteni a fizikai munkát is. Továbbá az oktatási intézményeknek érdemes még nagyobb fókuszt helyezni a gyakorlati készségek fejlesztésére, amelyek most ismét előtérbe kerültek.
Mi volt az eddigi legnagyobb szakmai kihívás számodra?
Konkrét példát nem emelnék ki, HR-szolgáltatóként számos kéréssel és igénnyel találkozunk ügyfél oldalról. Nagyobb szakmai kihívásoknak azokat a projekteket mondanám, ahol az ügyfelek komplex és proaktív gondolkodást várnak a munkaerő-szükségletük kielégítésére.
Köszönjük a válaszokat Fenyvesi Tamásnak, Prohuman Országos toborzási vezetőjének!
