A pandémia mely területeket érinti legerősebben a szervezetek erőforrás tervezése szempontjából?
A mi tapasztalatunk szerint a humánerőforrás vonatkozásában a kékgalléros állomány kapcsán merült és merül fel a legtöbb feladat, hiszen ők azok, akiknél az otthoni munkavégzés nem megoldható, és a nagy terekben történő közös munkavégzés miatt meglehetősen kitettek a vírusfertőzésnek. Az elmúlt években kialakult munkaerőpiaci helyzet miatt pedig az esetleges tömeges lebetegedések kezelése, a helyettesítések megoldása a termelés fenntartása érdekében nagyon komoly kihívásokat fog jelenteni a következő egy évben.
Hogyan befolyásolják a COVID-19 által hozott változások a HR szakmát, és ebben mit tudnak a HR szakemberek másként és jobban csinálni?
A HR olyan új kihívásokat kapott a járványügyben, amikkel – legalábbis Magyarországon – korábban nem kellett szembesülnie. A pandémiás intézkedések kidolgozása, a megfelelő belső kommunikáció, és az egészségügyi adatok kezelése voltak azok a fő témák, amikben a HR jelentős, többnyire irányító szerepet játszott a szervezeteken belül. Tavasszal meglehetősen kevés helyen láttuk, hogy a járvány hosszabb távú hatásaival foglalkoznának a HR-esek; csak most, a tömeges megbetegedések indítják el ezt a gondolkodást, és kezdenek elkészülni a pandémiás és üzletmenet-fenntartási tervek. Úgy gondolom, általában abban kell fejlődni, hogy a változó környezet miatt a megszokott utakat igenis merni kell elhagyni, és olyan megoldásokat kell kidolgozni, amik korábban nem tűntek fontosnak, vagy akár komfortzónán kívül estek.
Van-e bármilyen pozitív aspektusa a mögöttünk lévő időszaknak, és ha igen, akkor melyek ezek?
Sok pozitívum nem mondható el, hiszen többnyire mindenkit érintett negatívan a járványhelyzet. Szinte minden helyen előkerült viszont a munkavállalókról, az egymásról való gondoskodás, de legalább az odafigyelés témája. Úgy gondolom, hogy ha ez a vállalati kultúrák részévé válik, és nem csak egy világjárvány idején hangoztatott szlogen marad, akkor az mindenképpen pozitív eredményt hoz a jövő mindennapjaira nézve.
Mi a legnagyobb tanulság az elmúlt 6-8 hónapból?
Az egyik tapasztalat, hogy az emberek korlátos mértékben fegyelmezettek, még egy világjárvány esetében is, és nem lehet arra számítani, hogy a normál életvitelüket egyik napról a másikra bármilyen ok miatt tartósan megváltoztatják – ezt pedig a foglalkoztatás során figyelembe kell venni. A legnagyobb tanulság viszont annak a felismerése a munkáltatók részéről – itt, a 21. század elején időszerű is volt –, hogy a digitális technológia eredményeként valóban feloldhatók a korábbi munkahelyekről kialakított képek, ami szerint csak akkor működik a cég, ha mindenki bent dolgozik. Laptoppal és mobiltelefonnal ezt sok munkakörben bárhonnan meg lehet tenni, ha a munkavállaló akar dolgozni, és ezt most az empíria meg is erősítette.
Köszönjük a válaszokat dr. Takács Gábornak, Opus Simplex Kft. Partnerének, illetve Munkaügyi tanácsadójának!
