recruiTECH - Interjú korábbi előadónkkal, Szincsák Attilával
× Programok Jegyek Előadók Blog Szponzorok Kapcsolat recruiTECH

blog bejegyzés

Interjú korábbi előadónkkal, Szincsák Attilával

2020-10-06

Vedd meg jegyed most!

Van-e értelme összehasonlítani a 2008-as pénzügyi válság szervezetekre gyakorolt hatását a mostanival? Mik a tanulságok, amelyek meghatározzák a 2021-es évet?

Mindenképp van értelme összehasonlítani, hiszen a 2008-as válság és a Covid-19 is egy-két hét alatt tört be a köztudatba, a sokkhatás ugyanolyan gyorsan érkezett. Ennek ellenére, ha magát a válság-menedzselést tekintjük, el kell mondanom, hogy sokkal felkészültebbek voltunk idén, mint 2008-ban, hiszen volt mögöttünk egy történet, amiből tanultunk, tapasztalatot szereztünk.

A tanulságot megfogalmazni nehezebb, hiszen a 2008-as válság után szépen lassan, mérsékelten kezdett növekedni volumenünk, az üzlet. 2009-re, 2010-re elkezdett normalizálódni a folyamat. Most viszont egy hektikus kiugrást láthatunk. Jelen esetben senki sem látja tisztán, hogy mi lesz januárban. Lesz még egy hegymenet?

A pandémia, mely területeket érinti legerősebben a szervezeteket erőforrás tervezés szempontjából?

Egyértelműen a kékgalléros foglalkoztatást. Nem mondanám, hogy vakon repülünk a ködben, de egy meglehetősen sűrű ködbe kerültünk, mindig az épp előttünk lévő pár lépést láthatjuk. A HR a feje tetejére áll, nagyon jól kell teljesítenünk, hogy megugorhassuk ezt a kihívást.

Miként tudja egy karcsúsított szervezet a rugalmasságát megtartani, és felkészülni egy fellendülési időszakra?

Mi a vállalatnál azzal számoltunk, hogy ez a visszaesés átmeneti lesz, ezért egy bizonyos "felesleget" megtartottunk - nem karcsúsítottuk le önmagunkat oda, ahogy azt a könyvek vagy a számok nagy törvényei megkövetelték volna. Egy-két ilyan stratégiai mozdulat megőrzésével most nagyjából három hónappal vagyunk lemaradva onnan, ahol az évnek ezen részében lennünk kéne.

Miként alakulnak az automatizációs beruházások kékgalléros környezetben, és befolyásolta-e a COVID-19 ezeket a folyamatokat?

Nagymértékben nem befolyásolja, hiszen ezeket a fejlesztéseket nem a vírus megjelenése indokolja. A Covid nem változtatott ezen az irányvonalon, maximum megerősítette ezt. Mindemellett elmondható, hogy az automatizációs fejlesztéseket csúsztatta, hiszen ezek kidolgozása mögött is emberek vannak - alvállalkozók, beszállítók -, akik szintén lelassultak. Plusz embereket kell tartanunk tehát emiatt.

Van-e bármilyen pozitív aspektusa a mögöttünk lévő időszaknak, és ha igen, akkor melyek ezek?

Négyezren vagyunk a vállalatnál - sikerült együttműködnünk. Amikor tavasszal nagy volt a káosz, akkor minimális ellenállás mellett megértették az emberek a helyzetet, beleegyeztek a csökkentett munkaidőre való áttérésbe. Szeretném megemlíteni, hogy az országban egyedüli nagyvállalatként megigényeltük az állami bértámogatást. Ez rengeteg plusz terhet rótt ránk. Mindig vannak nehézségek, de úgy érzem, vállalati szinten igen sikeresen, egy csapatként megküzdöttünk a felmerülő nehézségekkel.

Nagyon sok kommunikációt folytattunk minden lehetséges platformon, ám úgy tűnik, hogy az emberek információéhsége kimeríthetetlen. Hiába ugrottunk hatalmasat, azt láttuk, hogy még nagyobbat kéne. Értékelték a dolgozók, hogy igazából értük dolgozunk.

Mi a legnagyobb tanulság az elmúlt 6-8 hónapból?

Elsősorban a rugalmasság. Legyenek terveink, készüljünk minél több mindenre, de bármikor jöhet valami, amely felülírja az eredeti forgatókönyvet. Kell, hogy legyen egy eszköztárunk, amihez ilyenkor nyúlni tudunk. Emellett a kommunikáció. Három dolog kell a jó vezetéshez: kommunikáció, kommunikáció és kommunikáció. Csináltunk egy Facebook csoportot, ahol napi szinten tájékoztattuk a kollégákat. Még így is azt láttuk, hogy maradtak olyanok, akiknek ez nem volt elég, de a többségnek megnyugtató volt, hogy virtuálisan fogtuk a kezüket és odafigyeltünk a felvetéseikre.

Stratégiai erőforrás tervezés szempontjából melyek a legnagyobb kihívások 2021-re az Ön cége számára Magyarországon?

Kapacitás allokálás, főleg a kékgallérosok oldaláról. Hány emberre van szükségünk? A jelenlegi helyzetben milyen ütemben növekedhetünk? Mi az a szint, ahol elfogy az emberek túlórázási kedve? Ez megint csak egy humánpolitikai kérdés. A mi döntésünk, hogy inkább lassabban akarunk haladni, és ezt az organizációval nyíltan vállaltuk. Azért kell most többet túlórázni, mert nem vettünk fel embereket, akiket csak átmenetileg tartanánk a cégnél.

Köszönjük a válaszokat korábbi előadónknak, Szincsák Attilának!