Milyen tapasztalatokat szerzett a dolgozók szállításának nehézségeiről az évek alatt?
Egy picit vissza mennék az időben ennek a kérdésnek a megválaszolásához. Amikor a Nagyvállalatok Magyarországra tették termelésüket, egy számukra szinte idegen szolgáltatás szükségességével találták szembe magukat. A magyar munkaerő nem volt mobil. A munkába járáshoz szükséges lehetőséget nekik kellett megteremteni és koordinálni. Mivel erre nem volt folyamat ezért szinte minden vállalat önállóan szállította a munkatársait és egy „szükséges rossznak” tekintette ezt.
Mi változott az idő előrehaladtával?
Ezt több lépcsőre bontanám. Első körben talán először a munkaerőhiány volt az, mely egy picit rávilágított erre a szegmensre. Sokan azt az utat választották, hogy bővítették azt a kört, ahonnan a munkaerőt kiválasztották. Ez viszont jelentős költségnövekedéssel járt. A jobb út az volt véleményem szerint, mikor megpróbálták a szolgáltatást kontrollálni és a jelenlegi munkaerőt megtartani, belevonva a dolgozói megelégedésbe a személyszállítás színvonalának emelését. Ekkor viszont szembesültek azzal a ténnyel, hogy nincs a szolgáltatás mögött egy olyan elszámolási, kimutatási rendszer melyet megszoktak a beszállítói szférában. Hogyan tudnak Önök ebben segíteni? Meggyőződésünk, hogy egy rendszer akkor működik jól, mikor abban mindenki a megfelelő helyen van és a megfelelő munkát végzi. Mi nem „buszos cég” vagyunk a szó szoros értelmében. Mi azt tudjuk, hogy megfelelő partnereken keresztül kiszolgáljuk a megrendelőket és egy levédett, saját fejlesztésű, moduláris felépítésű program segítségével koordináljuk a szállítással kapcsolatos összes feladatot.
Milyen biztos tippek vannak, ha léteznek ilyenek?
Tuti tippek csak a lóversenyeken vannak, de azért van pár olyan körülmény, melyet sokszor hallunk, mikor optimalizálásról beszélünk. Az egyik ilyen szintén azon alapul, hogy az Országban jelenlévő gyárak Ipari parkokba tömörültek. Ennek ellenére szinte kivétel nélkül, nagyon hosszú időn keresztül önálló szállítóval oldották meg a dolgozóik munkába járását. Holott, a munkavégzés helye és a dolgozók vonzáskörzete is ugyanaz volt. Itt szinte minden esetben elhangzott az a magyarázat az összevonással kapcsolatban, hogy „de nem szeretnénk, ha egy buszon utaznának, mert akkor beszélnek bérekről, juttatásokról.. stb” Véleményünk szerint ez nem lehet megfelelő indok, hiszen ha nem a buszon beszélnek, akkor a buszmegállóban, vagy otthon a kerítésen át, mert éppen szomszédok. A másik pedig amiért a szolgáltatók sem ajánlották fel, az összevonás lehetőségét, az pedig többnyire olyan okból gyökerezett, hogy nem volt mögötte egy olyan számítási metodika, mely kezelni és igazságosan elosztani képes lett volna a költségeket.
Ha jól értem, akkor Önöknek erre is van megoldásuk?
Igen! Sőt, a piacon mi alkalmaztuk először azt az elszámolási rendszert, mely kizárólag a dolgozók valósan utazással töltött kilométerét számlázta ki költségként az adott megrendelő fele. Ehhez nagyon komoly adatbázis és szoftver szükséges.
Köszönjük a válaszokat Kalincsák Lászlónak, a MAMOKA Trans Üzletfejlesztési vezetőjének !
