Mit tart a legégetőbb problémának a jelenlegi munkaerőpiacon?
Minőségi-képezhető, lojális munkaerő megtalálása és megtartása.
A toborzás területén mi okozza a legnagyobb kihívást?
Ugyanaz, mint a legégetőbb probléma. És pluszban jelentkezik a megfelelő hirdetési csatorna megtalálása és hatékonyságának mérése. Ezt követően praktikus, nem túl- pszichologizált, érthető és a fizikai munkaerő számára is használható tesztek, szűrési módszerek alkalmazása, megtalálása.
Mennyire fontos a cégek életében a rugalmasság képességének fenntartása? Mit tart helyes aránynak a saját és kölcsönzött létszám arányában?
A mai világban a COVID után még égetőbb lett a flexibilitás mind termelési módszerekben mind menedzsment, döntéshozó vonalon. A gyors reagálás és hatékony kommunikáció viszont nem egyenlő a kapkodó, nincs idő átgondolni módszerrel. Kétélű lett a flexibilitás kikényszeríti az üzleti környezet ugyanakkor nehezebben lehet átgondolt folyamatokat építeni. A kölcsönzötti állományra fokuszálva nem hiszem, hogy létezik „helyes” arány. Az adott termék, gyártási ciklikusság határozza meg nem beszélve a lokális munkaerőpiaci helyzetről. Nálunk nincs kölcsönzötti állomány, ez a kezdetekről tudatos volt. Addig szeretnénk ez mellett kitartani, amíg győzzük a toborzást.
Mit tapasztal a piacon változtak a toborzási szolgáltatók által biztosított szolgáltatások? Érzékel árkülönbséget a korábbi időszakhoz képest?
Lényegében nem, talán kevésbé alkuképesek a fejvadász/munkaerő közvetítő árak. Kisebb lett a rugalmasság költség vonalon. Többen kínálnak külföldi munkaerőt is.
Mi a véleménye a külföldi munkaerő foglalkoztatásáról?
Nem alkalmazunk, a koreai munkavállalókon kívül külföldit. Ha ők annak minősülnek. Személyes meggyőződésem, hogy szükség van rájuk, mindenkinek megvan a helye egy üzleti alapon működő munkaerőpiacon. Ha szükséges alkalmazunk nagyobb létszámban külföldit. De először a magyar munkaerőt szeretnénk lehetőségekhez juttatni. Ez is tudatos választás volt az elejétől kezdve. Amíg lehet kitartunk…. nyilván a kulturális-gondolkodási különbségek kezelése itt nagyobb kihívás, bármilyen külföldi állomány esetén, még Európán belül is.
Fájdalmas szakmunkás hiánnyal küzd a piac, Ön mit tart lehetséges megoldásnak a probléma enyhítése érdekében?
Fogalmam sincs. Talán az esti villanylekapcsolás és a hétfői tévés adásszünet bevezetése a születési számok növelése érdekében. Részben társadalom szociológiai kérdés a politikának kell módszereket kitalálnia. Vállalati oldalról a „nyitott gyárak”, „éjszakai gyárlátogatás”, szakmák gyakorlati bemutatása jó módszerek. De a szakma tanulás népszerűsítéséhez nem elég a vállalati oldal.
Mik a várakozásai a következő 6 hónapra termelési területen bővülés, stagnálás esetleg csökkenés várható?
Bővülünk…bővülünk…. Jelenleg ez egy „szerencsésebbnek” tűnő iparág. Biztos növekedési pályás anyavállalati stratégia van.
Hogyan értékeli saját szervezetének toborzási képességét, mely pontokon lát fejlődésre lehetőséget?
Amit ma ki lehetett hozni egy 3-4 fős toborzási és egy 3-5 fős bérszámfejtői csapattal együtt dolgozva, azt kihoztuk, figyelembe véve a piacot is -így vettünk fel több mint 1300 főt. Havi 50-130 fős beléptetéssel. Tesztelés, alkalmassági vizsgálatok, beválás arányának növelése nagyon hiányzik. A toborzási csatornák hatékonyságát jobban kellene mérnünk.
Hozott e Covid új gyakorlatot a fizikai toborzás és kiválasztás területén ami beépül és megmarad mint gyakorlat a jövőben?
Nem nagyon vagyok kreatív. A végsőkig kitartottunk a személyes interjúk majd tesztelés mellett, ha nem lehetett, telefonos interjúk mentek. Ehhez persze kellett egy lojális toborzó és adminisztratív csapat. A telefonost szeretnénk gyorsan elfelejteni. A COVID inkább korlátozta a lehetőségeinket, informatikailag pedig nem tartunk ott,hogy zoomoljunk és stb.
Személyesen Önnek mi volt a legnagyobb tanulság az elmúlt bő egy évből a HR szakemberként?
Polihisztorokat lát bennünk a menedzsment. Járványintézkedések betartását, szabályokat, átoltottság, tömeges munkavállalói állomány szuggerálós módszerekkel való meggyőzését várnák el. A munkaerőpiaci realitásokkal ellentétes elvárások, célok. Ha a boltban a pék 10 kiflit árul, a HR sem tud 15-öt eladni és a marketinges sem - a valóságban. No persze, mindenki a másik boltjába jár bevásárolni, hátha van még kifli…
Köszönjük a válaszokat Ruppert Mártonnak, az SK Battery Hungary HR Menedzserének !
