Milyen változásokat látsz a toborzásban és a munkaerőpiaci tendenciákban?
A toborzás ma már rég nem az, hogy "kirakom az állást, aztán majd jönnek". Ez kb. annyira működik, mint esőben napozni. Most már nekünk kell odamennünk a jelöltekhez – akár Facebook-csoportban, akár telefonon, akár a település szélén. A piac szűkül, de cserébe specializálódik. Nincs többé “egy hirdetés, mind fölé”.
Mi jelenti most a legnagyobb kihívást a kékgalléros foglalkoztatásban?
Mobilitás. Nem akarnak költözni, ingázni, de ha nincs helyben munka, akkor se mozdulnak. A szállás+busz sem mindig elég – már a közösség, a megbízhatóság és a “meddig tart ez a munka?” kérdés is nagy súllyal esik latba. Ha nincs válaszunk ezekre, elúszik a projekt.
Milyen kihívásokat és lehetőségeket látsz az automatizáció térnyerésével kapcsolatban?
Ahol olcsóbb a gép, ott jönni fog a gép. Ez nem fenyegetés, hanem realitás. A kérdés: mit kezdünk az emberekkel, akiket kivált? Ha van átképzés, belső mobilitás, akkor jól jövünk ki belőle. Toborzás oldalról: akinek van műszaki érzéke, azt most már lassan őrizzük, mint a kincset.
Hogyan lehet vonzóvá tenni a fiatalabb generációk számára a fizikai munkát?
Először is: ne kezdjük azzal, hogy “a mai fiatalok…” Ők is akarnak dolgozni, csak másképp. Nekik a világ nem csak munka = túlóra. Azt keresik: mit tanulhatnak, kihez fordulhatnak, lesz-e fejlődési lehetőség. Ha ezek megvannak, nem utasítják el a fizikai munkát sem – csak ne nézzük őket robotnak.
Milyen változásokat és trendeket látsz a munkahelyi kultúra és HR terén a következő években? Hogyan készülsz ezekre?
A bullshitmentes működés felé megy minden. Nem elég egy csocsóasztal meg egy kávégép. Őszinteség, kiszámíthatóság, normális kommunikáció – ezek fognak számítani. Én már most is próbálok így működni: emberként bánni a jelölttel, nem adatlapként. A többi erre épül.
Milyen stratégiákat alkalmaztok a passzív jelöltek elérésére és megszólítására?
A passzív jelölt nem azt jelenti, hogy nem akar váltani – csak nem keres aktívan. Nekünk kell megtalálni: adatbázisból, ajánlásból, direkt kontaktból. Nem sablonszöveggel, hanem olyasmivel, ami róla szól. “Láttam, hogy targoncáztál korábban, most lenne egy ilyen lehetőség, céges busszal – érdekel?” Ezt megnyitja.
Mi a legjobb tanács, amit kaptál a karriered során? Hogyan van jelen a mindennapjaidban?
“Ne csak hallgasd, amit mondanak – figyeld, amit nem.” A CV csak a jéghegy csúcsa. A hangsúly, a tempó, a visszahívás hiánya – ezek is jelek. Ezt tanultam meg korán, és azóta is használom, akár jelöltekkel, akár ügyfelekkel dolgozom. Ez az a plusz, ami sokszor dönt.
Köszönjük a válaszokat Miseta Gábornak, a Viapan Munkaerő-közvetítési üzletágvezetőjének!
