Milyen konkrét kihívásokkal szembesültök az upskilling során termelési környezetben?
Kezdem az üzletekkel, mert ott sokkal komplexebb a történet, sokkal több elvárásunk van, mint a termelési közegben. Ez egyébként megjelenik elsősorban az informatikai készségekben, például az, hogy egy sokkal komplexebb pénztár rendszert kell használni, és ebben ez több olyan készséget követel tőlük, amit eddig nem kellett használni. Ebben így belsőleg támogatják egymást, van ilyen belső best practice, megosztás, hogy aki ebben erősebb az támogatja azokat, akik kevésbé erősek.
A termelési közegben, pedig elsősorban gépkezelői kompetenciákat jelent, hogy a péki részben nagyon sok kézműves tevékenységünk van, részben pedig azokat a dolgokat, amik jól gépesíthetőek, például a tésztamérés, hogy mindjárt pontosabb legyen a késztermékeknek a súlya, annak a mérését, azt gépek csinálják. És akkor itt jönnek a gépkezelői kompetenciák, hogy ki tud egy adott esetben több 100 ezer eurós gépet kezelni.
De ez valahogy kialakult már az elmúlt években, hogy meg vannak azok a gépkezelőink, akik magasabb szinten, és megvannak azok, akik pedig ezt kevésbé végzik. Ők kevésbé is akarják vállalni a felelősséget. Amit én érzek, hogy így a kékgalléros közegben a felelősségvállalás nem mindig a legerősebb. Amit értek is, hogy egy nagy gépnek az az emeléséért nem mindenki, akar felelősséget vállalni.
Hogyan kezelitek a szervezeti öregedést és miként biztosítjátok a tudás hatékony átadását az új generációnak?
Az első gondolatom az az, hogy szerintem nálunk, nem öregszik a szervezet, tehát hogy fiatalok, sokan a 90-es vagy 2000 -es években születtek, tehát van sok kollégánk, aki 25 év alatti. Azáltal, hogy itt a kékgalléros közegről beszélünk, ez egy fizikai munka - amellett, hogy megvannak egyébként az 50-es, vagy akár 60-as generáció is - sokkal több a 20 -as, 30 -as éveiben járó. Egyébként érdekes, hogy igazából, szerintem az a középkorosztály, az a kékgalléros közegben talán nálunk a ritkább. Úgyhogy, nem gondolom, hogy így jelentős tényező lenne nálunk az öregedés.
Mennyire látod reálisnak a mesterséges intelligencia használatát a kékgalléros jelöltek előszűrésében?
Abszolút reálisnak látom, viszont információm konkrétan nincsen arra, hogy milyen eszközöket lehet rá használni, mert hogy nem ezzel foglalkozom a mindennapokban. És mi azért nagy és intenzív növekedésben vagyunk, de emellett egy 200+ fős kkv vagyunk, tehát nem százasával vagy ezresével veszünk fel kékgalléros embereket. Tehát eddig igazi igény nálunk még erre nem jelentkezett. de az, hogy az AI az használható a felvételben, abban 100% -osan biztos vagyok benne, és ezt már biztosan használják is sok helyen.
Hogyan készültök fel a 2026-tól kötelező bértranszparenciára kékgalléros környezetben?
Ha itt is őszinte vagyok, akkor pontosan nem ismerem a törvényt még. Nagyon sok új törvény és kötelezettség van, és amivel kell foglalkozunk még az a nagyon sok kkv-kat érintő törvényváltozás, ami jelen van.
Ugyanakkor nálunk nyilvánosak már sok éve a fizetések, a hirdetésekben, tehát hogy mi egy hirdetést már sok éve csak fizetéssel teszünk ki, és ez teremtett is egyébként egy belső transzparenciát, voltak ennek feszültség pontyai is, hogy akkor most egy karbantartó többet keres, mint egy pék, akkor az hogyan lehet? Hát igen, egy karbantartó sok esetben, a piacon drágábban elérhető, mint egy pék. Vagy az, hogy a pékek fizetése, hogyan viszonyul a saját pékségünkben dolgozó eladók fizetéséhez.
Így már nálunk több éve nyilvánosak a kezdő fizetések, értelemszerűen ez az emberek jelentős részét érinti. Amikor így már sok éve dolgozunk együtt, és szenioritása nő és a felelősségvállalás,akkor ott mindenki a saját fizetését ismeri. De a hirdetéseknek a transzparenciája nálunk régóta megvan, és egyébként volt, amit változtattunk emiatt.
Tehát, hogy volt olyan például, hogy akinek szakképzettsége van, tehát például szakképzett pék, vagy mesterpék, cukrász, vagy mestercukrász, az régebben nem kapott ezért semmi plusz pénzt, hogy neki van képzettsége, de a piacon így hirdettük, hogy ha te pék vagy, vagy mesterpék vagy, akkor egy magasabb kezdőbérrel tudsz elkezdeni nálunk dolgozni. És utána úgy tartottuk etikusnak és helyesnek, hogy ezt bevezetjük itt belül is, tehát, hogy akikkel már régóta dolgozunk, és van képzettsége, szakképzettsége, akkor ő is megkapja ugyanazt a pótlékot a szakképzettségére.
Mi volt az eddigi legnagyobb szakmai kihívás számodra?
Ami elsőként eszembe jut kihívásként, az az volt, amikor fél évig nem volt termelési vezetőnk, és nekem kellett egyszerre vinni az ügyvezetői és a termelési vezetői pozíciót. Be kellett járnom azt a gondolatsíkot, ahol a legstratégiaibb üzleti döntéseket kellett meghozni, és közben a hosszú távon legkritikusabb pontokkal is foglalkoznom kellett. Ugyanakkor a napi operatív, akár tűzoltás jellegű dolgokról is tudnom kellett – még ha nem is én oltottam el az összes tüzet. Tehát ez gyakorlatilag a cég teljes spektrumát lefedte. És ez nem volt kis kihívás: hogyan tudok váltani a két szerep között, illetve egyáltalán, hogyan lehet egyszerre két ilyen pozíciót csinálni. Időben is komoly kihívást jelentett.
Köszönjük a válaszokat Zsikla Gábornak, a JÓkenyér ügyvezető igazgatójának!
