.
A fizetésről gyakran úgy beszélünk, mint a kékgalléros munkavállalók legfontosabb megtartó eszközéről. Ön szerint valóban ezen múlik minden, vagy mára jóval összetettebbé vált a munkavállalói döntés?
A versenyképes bér ma is belépési feltétel, de már nem jelent automatikus garanciát a megtartásra. A munkavállalók sokkal tudatosabban mérlegelnek: nemcsak azt nézik, mennyit keresnek, hanem azt is, milyen környezetben dolgoznak, hogyan bánnak velük, és mennyire kiszámítható a mindennapi működés.
Tapasztalataink szerint a hosszú távú elköteleződést a korrekt vezetői hozzáállás, a stabil műszakrend, a biztonságos munkakörnyezet, valamint a tiszta és őszinte kommunikáció legalább annyira befolyásolja, mint maga a bér. A munkavállalók megbecsülést várnak, és ezt nem kizárólag pénzben mérik.
Sok vállalat a toborzás sikerét a belépésig méri. Ön szerint mekkora jelentősége van annak, ami ezután, az első hetekben történik?
Az első hetek valójában a megtartás legkritikusabb időszakát jelentik. A belépéskor egyből szembesül azzal a munkavállaló, hogy a toborzás során elhangzottak megfelelnek-e a valóságnak, ez az első „próbatétel”. Ezt követően alakul ki a benyomás a vállalatról, a vezetőről és a csapatról, és gyakran ekkor dől el, hogy az új kolléga hosszabb távon is el tudja-e képzelni magát nálunk.
A beillesztést ezért nem adminisztratív feladatnak, hanem stratégiai HR-eszköznek kell tekinteni. Fontos, hogy az új munkatárs ne csak megkapja a munkavédelmi oktatást és a feladatait, hanem valódi támogatást, visszajelzést és figyelmet is kapjon. Egy jól felépített onboarding folyamat jelentősen csökkenti a korai fluktuációt.
Gyakran tekintünk a hosszú munkaviszonyra a munkavállalói elégedettség bizonyítékaként. Valóban ilyen egyértelmű az összefüggés?
A hosszú munkaviszony önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki elégedett. Lehet mögötte lojalitás és elköteleződés, de ugyanúgy szerepet játszhatnak külső tényezők is, például a földrajzi elhelyezkedés, a helyi munkaerőpiac vagy az élethelyzet.
Éppen ezért ma már nem elegendő kizárólag a fluktuációs mutatókat figyelni. Sokkal fontosabb rendszeresen mérni a munkavállalói élményt, a vezetői kapcsolatokat, az elkötelezettséget és azt is, hogy a kollégák mennyire érzik magukat a szervezet értékes tagjának. Ezek együtt mutatják meg a vállalat valódi egészségi állapotát.
A kékgalléros toborzásban gyakran a gyorsaságot tekintjük a siker kulcsának. A jelöltek számára valóban ez a legfontosabb szempont?
A gyorsaság ma már alapelvárás. Egy jó jelölt sokszor néhány nap alatt több ajánlat közül választhat, ezért egy elhúzódó kiválasztási folyamat könnyen versenyhátrányt jelenthet.
Ugyanakkor a gyorsaság önmagában kevés. A jelöltek számára legalább ilyen fontos a transzparencia és a kiszámíthatóság. Pontosan szeretnék tudni, milyen feladat vár rájuk, milyen műszakrendben dolgoznak majd, milyen juttatásokat kapnak, és mikor számíthatnak visszajelzésre. A pozitív jelöltélmény sok esetben már a munkába állás előtt eldönti, hogy kialakul-e a bizalom a munkáltató iránt.
Melyek azok a béren kívüli tényezők, amelyeket a vállalatok még mindig hajlamosak alábecsülni, miközben jelentős hatással vannak a megtartásra?
Az egyik legfontosabb ilyen tényező a közvetlen vezető szerepe. A napi munkavállalói élményt elsősorban nem a HR vagy a vállalatvezetés, hanem a közvetlen felettes határozza meg. Egy felkészült, emberséges vezető jelentősen növeli az elköteleződést, míg a gyenge vezetői működés gyorsan fluktuációhoz vezethet.
Emellett sokszor háttérbe szorul a kiszámítható műszaktervezés, a munkába járás támogatása, a megfelelő munkakörülmények vagy éppen az őszinte belső kommunikáció jelentősége. A munkavállalók szeretnék érteni a döntések okát, és azt érezni, hogy partnerként kezelik őket.
A jövő sikeres munkáltatói azok lesznek, akik nem csupán munkahelyet kínálnak, hanem olyan munkavállalói élményt építenek, amelyben a tisztelet, a bizalom és a kiszámíthatóság ugyanolyan értéket képvisel, mint a versenyképes jövedelem.
Köszönjük a válaszokat Baksy Mariannának, a Pannon-Work Zrt. marketing és PR igazgatójának!
